Az 5 legjobban várt jelenet

A Page to Premiere Addison Timlin és Harrison Gilbertson születésnapja apropójából (június 29-én tartották mind a ketten), a rajongók segítségével összegyűjtötte az 5 legjobban várt jelenetet a filmben.


Prológus

A rajongók úgy vélik, a Prológusnak (Daniel és Luce beszélgetése 1854-ben, Angliában) mindenképp benne kéne lennie a filmben, mivel ennek hiányában nem biztos, hogy azok, akik nem ismerik a könyvet, ugyanannyira átéreznék a történet mélységét. Ráadásul a viktoriánus angliai díszletek, kosztümök és a végső búcsú együtt lenyűgöző és egyben drámai hatást nyújtana.

"Az árnyak közvetlenül felettük kavarogtak, olyan közel, hogy akár meg is érinthették volna őket. Olyan közel, hogy felmerült benne, hallja-e vajon a lány, mit suttognak. Figyelte, amint a felhő áthalad a lány felett. Egy pillanatra a felismerés szikráját is látta a szemében.

Utána már semmit nem látott, az égvilágon semmit."

Beintés

Ez az első jelenet melyben a jelenkori Daniel és Luce meglátja egymást. Nem mellesleg az egyik legszokatlanabb kimenetelű találkozások közé sorolható. Eleinte nevetsz rajta, majd miután megtudod, hogy Danielnek mekkora erőfeszítésébe kerülhetett, hogy eljátssza a hűvös bunkót Luce láttán, átértékeled az egészet. Egyértelműen a filmben a helye!

"Amikor Daniel rávillantott egy mosolyt, Luce ráébredt, hogy még mindig farkasszemet néznek. Melegség öntötte el, és kénytelen volt megmarkolni a pad szélét, hogy visszanyerje egyensúlyát. Érezte, hogy az ő ajka is mosolyra húzódik, ám ekkor Daniel a levegőbe emelte a kezét. És felmutatta a középső ujját."

Temető

A temetőkerti büntetés egy másik olyan jelenet, amit nagyon sokan várnak. Újfent megmutatkozik benne, mennyire szeretjük Danielben és Luce-ben, hogy történetük romantikus mivolta nem a megszokott, sima úton halad előre, és ha csak egy pillanatra is, de végre úgy érezhetjük, Daniel talán mégis érez valamit Luce iránt. És pont ez az a folyamatosan ismétlődő, generációs érzelmi hullámvasút, amit annyira szeretünk Lauren Kate sorozatában. 

"Luce érezte, hogy Daniel keze azonnal, szorosan a derekára fonódik, mintha a fiú pontosan tudná, hol kezdődik és végződik a teste. A másik keze Luce fejét takarta be és nyomta le abban a pillanatban, amikor a szobor ledőlt felettük."

Úszás

Két úszós jelenet is van a történetben, és a fallenaticok (így hívják magukat a Fallen rajongók - saját megjegyzés) mind a kettőre nagyon kíváncsiak, de minthogy a templomban lévő medence biztosan benne lesz a filmben, a tavas jelenetet emelnénk ki. 

Ez az a rész, amikor Daniel megmutatja Luce-nek a tavat, és megpróbálja elhitetni vele, hogy ők ezidáig még soha nem találkoztak, majd magára hagyja. Az olvasó/néző pedig ennek következtében könnyen érezheti összezavarodva magát.

"Nem tudom kiverni a fejemből - felelte a lány az oldalára fordulva, hogy szembekerüljön Daniellel. Ahhoz még nem érezte elég kiegyensúlyozottnak magát, hogy felüljön. - Ezt az érzést, hogy ismerlek. Hogy már régebb óta ismerlek."

Első csók

Végül, de nem utolsósorban a legmeghatározóbb pillanat, aminek muszáj benne lennie filmben: az első csók. Már a történet elejétől kezdve, mindenki azért izgul, hogy a mai kor Lucindája vajon túléli-e azt a bizonyos csókot, vagy sem. És amikor megtörik a jég, és Daniel végre bevallja érzéseit... egyértelmű, hogy mindenki kíváncsi a végkifejletre.

"Magához húzta a lányt, aki érezte, ahogy a testük tiszta vonala összekapcsolódik - a lábak a lábakba gabalyodnak, a csípő a csípőre, a mellkasuk együtt emelkedik. Daniel a korlátnak nyomta Luce hátát, ezzel is erőteljesebben szorítva magához, míg Luce már mozdulni sem tudott, amíg pontosan oda nem került, ahol a lány lenni akart."